http://marikamaasai.blogspot.hu/2013/12/bantalmazott-gyerekek-nyisd-meg-te.html
Első rész !
Hajnalhasadtával jött a harag, rejtett üldözéssel fonta körbe elméjük zúgait. Az aljas gonosz gondolatok furdancsként fúródtak gondolataik közé, folyamatosan töltve meg a tudatalatti rejtett folyosóit. Suttogó halk hangok mérgezték elméjüket egyre erősödő gyanakvással. A gondolatok mellé lassan rajzolódott ki annak a nőnek a képe, akit egyre erősebben kezdtek mindketten gyűlölni. Az arc mindkettőjük elméjében folyamatosan visszatért. Az asszony egy furcsa lény, akit gyűlölni, pusztítani, irtani kell. A jellemének lerombolása hírnevének tönkretétele, félelmük kiteljesedésének célja lett. Az asszony tudta, hogy rég eldöntötték vesztét. Isten előre elmondta neki, és felkészítette őt! Mosolyogva dőlt hátra. Vállalom, mondta, mert nem értem, hanem értetek van, suttogta. Én kitartok. A harc elkezdődött. Lassan terjedt a pletyka. Elejtett célzások, gyanút generáló apró megjegyzések. A kígyó lassan tekeredett rájuk. Egyre többen suttogták, baj van a nővel. Maguk közt úgy hívták, Senki a nyomorék! Már nem számítottak az eredmények. Nem értették, hogyan lehetséges, hogy még mindig ott van, még nem bocsájtották el, miért képtelenek Senkit kirugatni.
Aztán leültek ketten és megbeszélték, hogyan végezzenek vele. A félelem megnyomorította őket is, ezért szövetséget kellett kötniük. Együtt kerestek okot, indokokat. Csak egy módon lehet azonnal megszabadulni tőle, ha a törvény kegyetlenül lesújt rá. Ha olyan mércét állítanak elé, amit nem képes elérni. Anasztázia keménynyakú, büszke nő nem tűrte, nem hitte, hogy nem képesek elbánni Senkivel.
Gábor pedig azért gyűlölte őt, mert elmondta neki, hogy keresztény hívő. Gábor gyűlölte Istent, és ez elég volt, hogy Senkit is tönkretegye. Egyre jobban frusztrálta, hogy a mélyben lévő titok, már nem titok. Akkor jött rá, amikor egyszer kettesben maradt Senkivel, és Senki akit megfenyegetett visszabeszélt és halkan azt súgta!- Tudom, hogy bántott apád, megaláztak az osztálytársaid, gúnyoltak, mert kicsi és gyenge voltál. Bosszút esküdtél, akkor kezdtél tanulni, és lettél osztályelső. Isten megakar gyógyítani, és használni téged . Ha hallgatsz rá előléptet, és harcolhatsz azokért a gyerekekért akik olyanok mint te voltál. De Gábor nem szerette a Gondozottakat sem, mert a múltjára emlékeztették őt.
Anasztázia dühös volt, hogy a nő lett a tükörképe. Hazudott, fenyegetett, káromolt, szidott másokat. Ezt kivetítette Senkire is. Csalt, papírokat hamisított, de csalásával, Senki háta mögé bújt, felnagyítva Senki hibáit, hogy le ne lepleződjön. Egyszer régen egy elgyengült pillanatában elmondta Senkinek mennyire gyűlöli azokat akik megfélemlítik. Gyűlölte a Szervezetet! Azt hitte Senki is olyan mint ő, és tovább adja amit tudott róla. De Senki már rég elfelejtett mindent. Ezért nem értette mit akarnak tőle. Már elfelejtette mit mondott neki Isten. Hite csorbult, kezdte elhinni amit róla terjesztettek.
Gábor egyre többször lerázta magáról. Néhány szóval kioktatta, majd megfenyegette és lecsapta a telefont. Ritkán találkoztak. Eleinte kedves volt, majd elmondta mit gondol a nőről. Kegyetlenül, minden részvét nélkül kritizálta Senki módszereit. Az eredmény nem számított, bár a Gondozottak egyre jobban néztek ki, ők már elhatározták, hogy mindenképp eltávolítják a helyéről.
Nem tudták, hogy Senki neve Áldás, mert ők csak a külsőt, és az asszony megromlott egészségének kínjait, de mégis örökké mosolygó arcát látták, ami dühítette őket. Nem értették, mekkora bajban van a Szervezet, és azt sem, hogy Senkinek sokkal nagyobb hatalma volt mint nekik. Ha Áldást kivetik maguk közül, helyette Átkot kapják meg majd, Akinek komoly terve volt a Szervezet, és az alkalmazottak ellen.
Anasztázia elővette Senki aktáit, kutatott, keresett, majd beszédelgett a Vezérhez bosszúszomjas mámorával.
Ó Vezér!- Olyan boldog vagyok, amiért te lettél a Főnök! Az előzőeket sikerült kitúrnunk.
Tudod, a felvételek, a magnószalagok, én húztam csőbe a másik három jelöltet, kacarászott.
Jajj de cuki!-kapta fel a Vezér asztalán lévő rózsaszín szappanbuborék fújót.
Csak nem a srácodé? Nem, azt az egyik kis árva hagyta itt. Elfelejtetted, hogy elváltam? Az asszony vitte a kölyköket is.
Mit akarsz? –kérdezte! Anasztázia a terhére volt. Ha sikerül Senkit kitennie, azonnal kirúgja.
Régóta, lassan negyven éve volt alkalmazott és most végre övé a hatalom.
Talpnyalóit kihasználta, majd kirúgta. Mindegyik után felvette az asztalról a buborékfújót, fújt egyet, majd kipukkasztotta. Kaján vigyorral jegyezte meg, ezt is elintéztem.
Elintézted már a pasaréti bitorlót? Rajta vagyok, somolygott Anasztázia.
Már megbocsáss, hogy emlékeztetlek, de megígérted az előléptetést.
Vezér felemelte a buborékfújót, az asszony arcába fújta a buborékokat.
Még mindig ott laknak? Akkor mit akarsz? Vezér, anyám rákos, a gyógyszerek nagyon drágák. De hát nem is szeretted soha!- mondta Vezér.
Igen, de ha meghal, ha jól bánok vele,a lakás enyém lesz. Vezér a tollával lyukasztotta ki a buborékokat. Szenvtelen arccal csak annyit mondott: majd, és most menj el, várok valakit.
Géza robbant be kopogás nélkül az irodájába. Szeva öreg, kiáltott harsányan, majd műmosollyal paroláztak, hadd lássa Anasztázia milyen jóban vannak.
Anasztázia leforrázva kullogott el, mint egy oldalba rúgott kiskutya. Gézáról mindenki tudta, hogy első millióit a pornóiparban szerezte. Ennek ellenére népszerű ember lett a millióinak köszönhetően. Sokan keresték a barátságát, nem gondolva arra, hány ember és hány gyermekét életét tette tönkre. Anasztáziának sietnie kellet. A lakás motyogta, ha nem rúgatom ki Senkit, soha nem lesz enyém.
Géza robbant be kopogás nélkül az irodájába. Szeva öreg, kiáltott harsányan, majd műmosollyal paroláztak, hadd lássa Anasztázia milyen jóban vannak.
Anasztázia leforrázva kullogott el, mint egy oldalba rúgott kiskutya. Gézáról mindenki tudta, hogy első millióit a pornóiparban szerezte. Ennek ellenére népszerű ember lett a millióinak köszönhetően. Sokan keresték a barátságát, nem gondolva arra, hány ember és hány gyermekét életét tette tönkre. Anasztáziának sietnie kellet. A lakás motyogta, ha nem rúgatom ki Senkit, soha nem lesz enyém.
Délután rettenetes hír fogadta. Az anyja éjjel álmában meghalt. A lakás kulcsát az ügyvédnek adta oda. Addig senki nem mehet be, amíg nem olvasták fel a végrendeletet.
Anasztázia megkönnyebbült! Végre! Rajtam kívül nem volt senkije, kire hagyhatná?
Pár nap múlva az ügyvédi irodában, hatalmas sóhaj kíséretében dőlt hátra a bőr kanapén. Ezért küzdöttem. A lakás 65 milliót ér. Ha húszat elköltök, akkor is elég a többi ami marad. Az ügyvéd enyhén gúnyos mosollyal olvasta fel a levelet. Az édesanyja önre hagyta a házát, annak ellenére, hogy ön húsz évig felé sem nézett, kivéve azt a néhány hónapot, amit a Hospice házban töltött.
Nos meg kell keresnie valakit, és ha teljesíti az édesanyja kérését, öné a ház amire annyira várt.
Az ügyvéd egy fényképet vett elő, lassan tette le az asztalra. A képről Senki nézett vissza. Maga rohadék!- ordított az ügyvédre, maga főzte ki az egészet! Ez egy- egy átkozott, emiatt a senki miatt aláz meg nap mint nap a főnököm.
Pár nap múlva az ügyvédi irodában, hatalmas sóhaj kíséretében dőlt hátra a bőr kanapén. Ezért küzdöttem. A lakás 65 milliót ér. Ha húszat elköltök, akkor is elég a többi ami marad. Az ügyvéd enyhén gúnyos mosollyal olvasta fel a levelet. Az édesanyja önre hagyta a házát, annak ellenére, hogy ön húsz évig felé sem nézett, kivéve azt a néhány hónapot, amit a Hospice házban töltött.
Nos meg kell keresnie valakit, és ha teljesíti az édesanyja kérését, öné a ház amire annyira várt.
Az ügyvéd egy fényképet vett elő, lassan tette le az asztalra. A képről Senki nézett vissza. Maga rohadék!- ordított az ügyvédre, maga főzte ki az egészet! Ez egy- egy átkozott, emiatt a senki miatt aláz meg nap mint nap a főnököm.
Honnan ismerte az anyámat?Kedves Anasztázia!- ez a hölgy, akit maga Senkinek nevez, négy évig gondozta az édesanyját! Az édesanyja ezt a dobozt hagyta rá. Ha elhozza őt az irodámba, ígérem azonnal öné a lakás.
Anasztázia a telefonhoz kapott. Senki!- azonnal gyere ide. Taxit küldök érted, de ha megakarod kapni amit anyám rád hagyott azonnal ide kell jönnöd. Nem tudtam, hogy az édesanyád, és nem kell semmi tőle. Senki hangja megint nagyon mosolygós és nyugodt volt. Te a nagy hiteddel, talán megtagadnád egy halott végakaratát? Nos, egy halottét igen!- majd rövid szünet után annyit mondott: de egy élőét soha.
Anasztázia a telefonhoz kapott. Senki!- azonnal gyere ide. Taxit küldök érted, de ha megakarod kapni amit anyám rád hagyott azonnal ide kell jönnöd. Nem tudtam, hogy az édesanyád, és nem kell semmi tőle. Senki hangja megint nagyon mosolygós és nyugodt volt. Te a nagy hiteddel, talán megtagadnád egy halott végakaratát? Nos, egy halottét igen!- majd rövid szünet után annyit mondott: de egy élőét soha.
A te édesanyád él. Láttam amikor az Úr hazavitte. Mosolygott, és igencsak élőnek látszott. Fogtam a kezét, amikor átsétált az Úr karján az Örök Hazába.
Na persze!-morgott Anasztázia, gondolom, jó sok lehet a dobozban. De megtámadom bármennyit is adott neked. Észre sem vette, hogy Senki már rég letette a kagylót. Fél óra múlva az irodában volt. A földre ült le, félig a combjára támaszkodva.
Ott a helyed gondolta Anasztázia. Az Istened nagyon szerethet téged, le sem tudsz ülni tizenkét éve, morogta. Izgatottan várta mennyit hagyott rá az anyja. Magában százszor is elátkozta Senkit.
Senki lassan nyitotta ki a dobozt. Egy kártya, és egy könyv volt benne. Néhány sor Anasztázia anyjától. Kedvesem!-Amikor megkérdeztem tőled, mi a legnagyobb kincsed a világon, azt mondtad: a Bibliám. Ezért rád hagyom az enyémet. Próbáltam rád hagyni a lakásomat is, de egyszer amikor megemlítettem, azt mondtad, nem lennél tőle boldog, mert tudod, hogy van egy lányom aki beteg.
Még a férjem hagyta rám a Bibliát, remélem neked is boldogságot fog hozni ahogy nekem is. Senki könnyáztatta arccal nyitotta ki a csodálatos könyvet. Minden oldalán számtalan jegyzet. Négy generáció bölcsessége, tapasztalatai voltak belejegyezve. Visszagondolt a szeretett asszonyra, aki oly sokszor imádkozott vele. Anasztázia, kéred? Kérdezte! Hisz a családod tulajdona. Ne nevettesd ki magad. Ennyit megérdemelsz, húzta el a száját Anasztázia gúnyosan. Majd az ügyvédhez fordult. Megkaphatnám végre? Hát persze, mondta az ügyvéd. Még egy perc. Anasztázia hatalmas lendülettel írta alá az elismervényt és már repült is. Szó nélkül hagyta el az ügyvéd irodáját.
Ahogy belépett az anyja lakásába ledobta a táskáját és máris a laptopja után nyúlt. Pár perc alatt megírta a hirdetést. 65 millió, gondolta. Néhány nap és eladom. A hasába éles fájdalom szúrt. A hasnyálmirigyrák iszonyúan fáj, de az orvos megígérte, hogy ha előteremti a pénzt, külföldről hozat számára új gyógyszert, amit eddig csak a tehetősek kaphattak meg. Összegörnyedve, üvöltve zuhant a földre. Tudta, hogy szüksége lenne valakire, de Senki volt az egyetlen, akit ismert, aki rákos betegeket látogatott. Kínjában felkiáltott!
Isten ha létezel segíts! Tudod, hogy gyűlöllek, amiért elvetted az apámat, az öcsémet és a férjemet. Tudom, hogy büntetsz, mint Senkit is a sok betegségével. De ha van benned könyörület, most segíts, bár kétlem, hogy megtennéd, mert ha az olyan Istenfélő emberek, mint Senki ennyire betegek hosszú évtizedek óta, mit várhatok én?
Abban a pillanatban megszólalt a telefon. Senki hívta. Nem volt kedve felvenni. Majd pont egy buta, tudatlan nevelőszülőnek fogok könyörögni. Nem alacsonyodhatok ennyire mélyre. Ez egy rabszolga, akinek 30000 ft-ot ér a munkája. Senki te ostoba, nem szeret téged senki. A nagy fejesek hagyták, hogy éhbérért dolgozz, te, te, te Senki. Senki nem hagyta abba a csöngetést! Mintha egy másik kéz lett volna, Anasztázia felemelte a kagylót. Nem bírt semmit mondani, csak maga mellé ejtette a készüléket, kihangosította, és csak hallgatta Senkit, aki megnyugtató, bátorító, soha sem hallott szavakat suttogott a fülébe, majd lassan imádkozni kezdett. Ahogy imádkozott úgy hagyott alább a fájdalom. Az arcát forró könnyek áztatták. Lassan megnyugodott. Átadta magát a halk szelíd hangnak. Mélyen, nyugodtan, biztonságban aludt el. Érezte, hogy valaki átkarolja. Az utolsó mondat ez volt, amit még hallott: bal karja a fejem alatt, jobbjával átkarol engem.
Nemsokára csodálatos dolgokat álmodott. A Mennyországban volt. Látta az apját, anyját, a férjét, az öccsét. Boldogok és gyönyörűek voltak. Az álom órákig tarthatott. Senki végig imádkozott, egész éjjel, és sírt, és sírt, végre évek óta először. Ahogy folytak a könnyei, úgy kezdett valami rettenetes lelki fájdalom utat törni a lelkében. Érezte, hogy mély gyász veszi át a lelkében az uralmat. A reményteljes jövő amit Isten megígért,veszteséggel kezdődik. El kell engedni a gondozottakat, és elköltöznie egy másik városba. Soha nem találkozhatnak, mert számukra ő mindig a múltat fogja jelenteni. Most értette meg, hogy az a sok gyermek, akik egy időre lettek adva neki, mind csak addig volt nála, vagy járt hozzá, ameddig a mocskos múlját el nem felejtette. Aztán, ahogy Isten meggyógyította őket, és új életet kezdtek, többé nem jöttek hozzá. Soha többé nem találkoztak.
Öt AIDS beteg gyermek, hat homoszexuális, két gyilkos,a legtöbbjük szexuálisan molesztált.
Három halott gyermek.
Ott a helyed gondolta Anasztázia. Az Istened nagyon szerethet téged, le sem tudsz ülni tizenkét éve, morogta. Izgatottan várta mennyit hagyott rá az anyja. Magában százszor is elátkozta Senkit.
Senki lassan nyitotta ki a dobozt. Egy kártya, és egy könyv volt benne. Néhány sor Anasztázia anyjától. Kedvesem!-Amikor megkérdeztem tőled, mi a legnagyobb kincsed a világon, azt mondtad: a Bibliám. Ezért rád hagyom az enyémet. Próbáltam rád hagyni a lakásomat is, de egyszer amikor megemlítettem, azt mondtad, nem lennél tőle boldog, mert tudod, hogy van egy lányom aki beteg.
Még a férjem hagyta rám a Bibliát, remélem neked is boldogságot fog hozni ahogy nekem is. Senki könnyáztatta arccal nyitotta ki a csodálatos könyvet. Minden oldalán számtalan jegyzet. Négy generáció bölcsessége, tapasztalatai voltak belejegyezve. Visszagondolt a szeretett asszonyra, aki oly sokszor imádkozott vele. Anasztázia, kéred? Kérdezte! Hisz a családod tulajdona. Ne nevettesd ki magad. Ennyit megérdemelsz, húzta el a száját Anasztázia gúnyosan. Majd az ügyvédhez fordult. Megkaphatnám végre? Hát persze, mondta az ügyvéd. Még egy perc. Anasztázia hatalmas lendülettel írta alá az elismervényt és már repült is. Szó nélkül hagyta el az ügyvéd irodáját.
Ahogy belépett az anyja lakásába ledobta a táskáját és máris a laptopja után nyúlt. Pár perc alatt megírta a hirdetést. 65 millió, gondolta. Néhány nap és eladom. A hasába éles fájdalom szúrt. A hasnyálmirigyrák iszonyúan fáj, de az orvos megígérte, hogy ha előteremti a pénzt, külföldről hozat számára új gyógyszert, amit eddig csak a tehetősek kaphattak meg. Összegörnyedve, üvöltve zuhant a földre. Tudta, hogy szüksége lenne valakire, de Senki volt az egyetlen, akit ismert, aki rákos betegeket látogatott. Kínjában felkiáltott!
Isten ha létezel segíts! Tudod, hogy gyűlöllek, amiért elvetted az apámat, az öcsémet és a férjemet. Tudom, hogy büntetsz, mint Senkit is a sok betegségével. De ha van benned könyörület, most segíts, bár kétlem, hogy megtennéd, mert ha az olyan Istenfélő emberek, mint Senki ennyire betegek hosszú évtizedek óta, mit várhatok én?
Abban a pillanatban megszólalt a telefon. Senki hívta. Nem volt kedve felvenni. Majd pont egy buta, tudatlan nevelőszülőnek fogok könyörögni. Nem alacsonyodhatok ennyire mélyre. Ez egy rabszolga, akinek 30000 ft-ot ér a munkája. Senki te ostoba, nem szeret téged senki. A nagy fejesek hagyták, hogy éhbérért dolgozz, te, te, te Senki. Senki nem hagyta abba a csöngetést! Mintha egy másik kéz lett volna, Anasztázia felemelte a kagylót. Nem bírt semmit mondani, csak maga mellé ejtette a készüléket, kihangosította, és csak hallgatta Senkit, aki megnyugtató, bátorító, soha sem hallott szavakat suttogott a fülébe, majd lassan imádkozni kezdett. Ahogy imádkozott úgy hagyott alább a fájdalom. Az arcát forró könnyek áztatták. Lassan megnyugodott. Átadta magát a halk szelíd hangnak. Mélyen, nyugodtan, biztonságban aludt el. Érezte, hogy valaki átkarolja. Az utolsó mondat ez volt, amit még hallott: bal karja a fejem alatt, jobbjával átkarol engem.
Nemsokára csodálatos dolgokat álmodott. A Mennyországban volt. Látta az apját, anyját, a férjét, az öccsét. Boldogok és gyönyörűek voltak. Az álom órákig tarthatott. Senki végig imádkozott, egész éjjel, és sírt, és sírt, végre évek óta először. Ahogy folytak a könnyei, úgy kezdett valami rettenetes lelki fájdalom utat törni a lelkében. Érezte, hogy mély gyász veszi át a lelkében az uralmat. A reményteljes jövő amit Isten megígért,veszteséggel kezdődik. El kell engedni a gondozottakat, és elköltöznie egy másik városba. Soha nem találkozhatnak, mert számukra ő mindig a múltat fogja jelenteni. Most értette meg, hogy az a sok gyermek, akik egy időre lettek adva neki, mind csak addig volt nála, vagy járt hozzá, ameddig a mocskos múlját el nem felejtette. Aztán, ahogy Isten meggyógyította őket, és új életet kezdtek, többé nem jöttek hozzá. Soha többé nem találkoztak.
Öt AIDS beteg gyermek, hat homoszexuális, két gyilkos,a legtöbbjük szexuálisan molesztált.
Három halott gyermek.
(Csak öt volt nála hivatalosan, de a többiekkel is évekig törödött! Ők is anyának hívták)
Erre kellettem csak, ordította! A fájdalom égette testét lelkét. Ez lenne a szeretet? Ez lenne a mérleg amin megmérettettem? Isten, hogy tehetted ezt velem? Mellé megnyomorítottad testemet, lelkemet, elvetted a családomat? Meddig fogod még gyászba borítani az életemet? Meddig kínozol még?
Egy halk szelíd hang azt mondta: Tudtam, hogy nem fogod megtagadni a Nevemet. Ahogy ordított, és sírt, érezte az Úr együtt sír, és gyászol vele. Lassan kimerülten elaludt….bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem.
Erre kellettem csak, ordította! A fájdalom égette testét lelkét. Ez lenne a szeretet? Ez lenne a mérleg amin megmérettettem? Isten, hogy tehetted ezt velem? Mellé megnyomorítottad testemet, lelkemet, elvetted a családomat? Meddig fogod még gyászba borítani az életemet? Meddig kínozol még?
Egy halk szelíd hang azt mondta: Tudtam, hogy nem fogod megtagadni a Nevemet. Ahogy ordított, és sírt, érezte az Úr együtt sír, és gyászol vele. Lassan kimerülten elaludt….bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése